a másik nagy szerelem....
az elmúlt két hét margójára...
álomszerű... megfejthetetlenül izgalmas... most először tudja, érzi mire van szükségem... lefordítjuk egymásnak a gondolataink, hisz nem mindig fejezzük ki magunkat egyformán, még azonos gondolat esetén sem...
ez a boldogság... azt hiszem...
magyarország, magyarország... (csak ne szeretnélek ennyire...)
A második világháborúban Magyarország hadat üzent az USA-nak. Magyarország nagykövete bement a washingtoni külügyminisztériumba, majd átadta a hadüzenetet.
Ezután a következő beszélgetés zajlott le:
USA Külügyminiszter: Mi az Önök államformája?
Magyar nagykövet: Királyság.
- És ki a királyuk?
- Nincs királyunk, kormányzónk van.
- Ki a kormányzó?
- Vitéz Horthy Miklós tengernagy.
- És van Önöknek tengerük?
- Nincs.
- Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?
- Nincs.
- Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?
- Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...
- Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?
- Nem, ők a szövetségeseink...
a kereskedelmi szerelem napjának margójára...
a valentin naphoz való viszonyom az kezdetektől fogva kettős... egyfelől szeretek arra gondolni, akit szeretek, másfelől viszont nem értem miért kell ehhez egy nap...
javaslom minden szerelmespárnak, hogy nevezzenek ki maguknak egyet és azon a napon tartsák meg.... a saját szerelem napjukat...
ma sikerült valakinek meglepetést okoznia... talán ezért is szeretem... ennyire...
a Minden margójára....
Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály.
Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne
Elvinném, s ha nem akar meghalni, a többi jön el érte
A szíve egy dobozban, bársony közé raktam
És kopognak, az ajtóban áll, én meg örülök, hogy itt vagy
- Gyere be, mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan
- Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van
- Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! - szólok mérgesen
S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat
Aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van
Dobogjon az benned, szolgálja életed, amíg van
Hülye voltál, mondom majd, ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
Hülye voltál, mondom én majd
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
a Minden margójára....
Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály.
Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne
Elvinném, s ha nem akar meghalni, a többi jön el érte
A szíve egy dobozban, bársony közé raktam
És kopognak, az ajtóban áll, én meg örülök, hogy itt vagy
- Gyere be, mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan
- Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van
- Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! - szólok mérgesen
S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat
Aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van
Dobogjon az benned, szolgálja életed, amíg van
Hülye voltál, mondom majd, ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
Hülye voltál, mondom én majd
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
AZ ELMÚLT HÉT MARGÓJÁRA...
Mintha lenne más
Csak annyit álmodok
Zárom ujjaim
A fényes Hold körül
Lélek láboson
A fedő megremeg
Nem kell használni
Amit csak lehet
Hétfő megfeszül
Vasárnap ellazul
Nincsen több hibád
Tévéd is megjavul
Örökre itt maradsz
Hogy ne zavarj alak
Felhős földemen
A fényes ég alatt
Mintha lenne más
Csak annyit álmodok
Zárom ujjaim
A fényes föld körül
Lélek láboson
A fedő megremeg
Nem kell használni
Amit csak lehet
hét év alatt mindent elmondtam... hét év alatt mindent kérdeztem... már rég nem érdekelnek a szavak... mindenkinek, szíves használatra...
a tegnapi gellérthegyi séta margójára...
Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle;hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha már mindent megmutattam.
Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa volnék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
A Tokiói egyetem japán tudósai pár nappal ezelőtt jelentették be, hogy sikerült elkészíteniük a világ első „elasztikus vizét”. A jelentések szerint az új anyag főleg vizet (95%), kétgrammnyi agyagot és organikus anyagot tartalmaz. Az eredmény pedig egy kocsonyaszerű, de rendkívül elasztikus és átlátszó anyag.

A találmányról még múlt héten, a Nature scientific magazin legutolsó lapjában rántották le a leplet. A cikk szerint az új anyag mind a környezetre, mind az emberekre nézve biztonságos, és hosszú távú eszköze lehet az orvostudomány legújabb technológiáinak kifejlesztésének. Például a megsérült, illetve orvosilag megvágott szövetek összetartásához.
A jelentés további sorai szerint, az anyag sűrűségének növelésével ökológiai műanyagot kapunk, ami állításuk szerint akár a mostani műanyagok helyére is léphet. Ennek vizsgálata azonban még jelenleg is tart, eredményeket várhatóan csak ez év szeptemberében kaphatunk. Viszont, ha az eredmények sikeresek lesznek, akkor úgy tűnik a japán tudósoknak sikerült egy picit zöldebbé tenniük a Földet.
(Tomi)
©2010, OGI.hu Official Game Information. Minden jog fenntartva.